micsoda várat szallot meg. az impériumban., de mint hogy késöre adták fel avárat, azért, meg haragudot. az egész lakosokra, és meg izente nekik., hogy csak az aszszonyoknak kegyelmez meg., az embereket mind le vágattya. azért, más nap valamennyi aszszony, vagy leány vagyon. takarodgyék ki a várbol, hanem azt meg engedi nekik., hogy a mit a hátakon. el birnak, azt el vihetik magokal., másnap. a császár. el hül belé. az egész táborával., a midön láttya, hogy az aszszonyoknak. akik a várbol.. mennek, mindenikének. egy férfiu a hátán., azaszszonyoknak. a férjek, a leányoknak. az attyafiok, a táborra érkezvén, igy meg terhelve., mondák a császárnak. hogy az engedelme szerént. ök drágáb. portékával nem terhelhették meg magokot; mint a férjekel. erre meg kegyelmezet a CSászár. azegész városnak. nám az aszszonyok is cselekesznek. valaha. valami jót. jó egésséget édes. néném, engedgye meg az ur. hogy meg érhessük azuj esztendöt. nem csak ebben az börünkben. hanem még az egésségünkben is.
rodosto 16 janu. 1735.
ha minden dolgunk ugy fog folyni ebben az esztendöben, valamint a pápai sogor munkája. a portán, ugy minden dolgunk hátra mász. nem elö, a porta, nem adta tellyeségel válaszul. hogy az urunkot. el nem bocsáttya franczia országban, hanem, hogy most nem jovallya. és hogy még annak nincsen ideje. de a császárok nem jovallása. parancsolat. és a mi elmenetelünkböl. semmi nem telik, ki volt annak meg gatoloja. Isten tudgya, de azt hinnünk kel., hogy ö mindent a mi jovunkra. cselekeszik, ezis jovunkra fordul. hogy el nem bocsátnak., eztet most lelki szemel nézük. de még jövendöben. testi szemel is meg fogjuk látni. mert ugyan is. hát ha abékeséget oly hamar meg akarják csinálni. mint a mely hamar. el kezdék. ahadakozást. akor ót mit csinalnánk. viszá fogadnánaké afészkünkben. vagy sem. nyugodgyunk meg tehát azon, hogy jobban tudgya a mi atyánk
(I. Törökországi levelek: 199)